Műveim

Idáig írt verseim, melyek főként szerelmes versek, illetve érzelmeket kifejező versek. Egy fogalmazás a gyermekkoromról: "Korunk hőse". Valamint egyéb gyűjtött versek.

Csak te kellesz


Mióta megismertelek,

Azóta csak rajtad jár az eszem,

S csak érted lángol a szívem.

A napban, a szélben csak téged látlak,

S te ezt még nem tudod.

De ha belenézel a szemembe,

Akkor egyből az érzéseimet megtudod,

S kérlek, te is zárj engem a szívedbe,

S így együtt lehetünk boldogok!



Szeretnék...


Szeretném fogni a kezedet,

Szeretném látni két szép szemedet.

Szeretnélek átkarolni,

szeretnék szádhoz hajolni, s megcsókolni...

Szeretnék minden percben veled lenni,

hogy bármi áron, de veled tudjak lenni.

Szeretném hallani a hangod,

egy szavadba kerülne és mindent otthagyok...

Szeretném látni járásod,

hogy utánad mehessek,

de ez sem mutatja mennyire szeretlek...



Ihlet nélkül


Szeretném kiírni magamból, hogy mennyire szeretem,

de nem megy, egyszerűen nincs ihletem.

Nincs erre betű, se hang, se szó

hogy Vele lenni mennyire jó.



Átjárja testem az érzelem,

de még mindig nincs ihletem,

hogy leírjam mindazt a szépet s jót,

mit Ő jelent nekem.



Az ágyamon fekszem és lehunyom a szemem.

Itthagyta illatát. Itthagyta nekem.

Azt képzelem, hogy mellettem pihen

S erős kezével fogja két kezem.

Úgy ölel ő át, mint még soha senki más,

számomra ez a legszebb szerelmi vallomás



mikor zöld szemeivel a szemeimbe néz,

tér és idő hirtelen elvész,

megáll a világ elakad a lélegzet,

el sem hiszem, hogy ilyesmi létezhet.

Hogy mit jelent Ő nekem?

Egy szó: a Minden.

Hogy kiírjam magamból, nincsen ihletem.



Lehetnék...



Lehetnék a reggeleden

Vágytól nyíló két szemedben

Csak egyetlen villanás

Nem kellene semmi más.



Lehetnék a napjaidban

Cirógató karjaidban

Csak egyetlen ölelés

Simuló lágy menedék.



Lehetnék az éjszakádban

Álomjárta holdsugárban

Csak egyetlen gondolat

Mi elsodorva megragad.



Fekete felhő...



Fekete felhő a szívem,

gomolyog ablakod felett,

nézz fel és soha ne feledd,

hogy lelkem lelkedtől halott.



Fekete felhő a szívem,

bánat tócsák földre gyűlnek,

talpad alá szelídülnek,

mert lelkem lelkedtől halott.



Menj, menekülj!


Más vagyok, mint aki benned él,

egész lényem tűz és szenvedély.

Gondolataim más világban járnak,

menj, menekülj, mielőtt megtalálnak!


Te a sziklákból születtél a Földre,

az én tomboló szelem csonkává tenne.

Te a víz és föld gyermeke vagy,

menj, menekülj! Én összerombollak!


Lelkemben nincs elég alázat Neked!

Szellem vagyok, kit bilincsbe verni nem lehet!

Álmaim a végtelen kezén lebegnek,

a te vágyaidtól messze kerültek.


Benned tiszta minden álom

de a Földön él.

Menj, menekülj! Romlott

világommal ez össze nem fér!


Madár vagyok, a fellegek

gyönyörű földjén járok,

Ha átölelsz, én szabadulni

vágyok.


Bennem lázad minden gondolat,

te megnyugvást keresel magadnak.

Tűz és víz együtt sosem élhet!

menj, menekülj! Én elengedlek.


Mit felépítenél sziklákból

a földre,

Romba döntené a bennem

süvítő szél keze.


Nem lehet helyed egy életben,

hol az én fészkem leraktam.

Menj, menekülj! Akit te megtaláltál

nem létezett, nem én voltam.


Te eleven vagy, lélegezned kell!

Az én világom álom, nem bírnád el.

Fészket nem rakhatsz a világban,

hol én élek!

Felépíteni sem tudnád,

álmaimtól elégnének.


Ha oly szilárd volnék és simulékony

mint a föld és víz,

Kérnélek, maradj, és csak

bennem bízz!


De olyan vagyok, mint az égen

járó fellegek,

Ha velem maradnál, megölnélek.

Menj, menekülj! Keresd máshol

az életed,

mielőtt álmaim mindent felégetnének!


A lét igazsága


Kárhozat és megváltás,

pokolra küld, felszabadít,

erény és parázna vágy,

égbe emel, megvadít.


Gyalázat, megbecsülés,

nyomorba dönt, megerősít,

alázat, becstelenség,

felemészthet, alacsonyít.


Kétarcú, meztelen lélek,

harcol, pusztít, égbe szárnyal,

barázdáin egyre égnek

angyal, s démonárnyak.


Ráncos arcú, cserzett élet,

sorstalan, bús rabmadár,

elnyűtt, tompa, rőt fények

hullanak szét lábnyomán.



Vég nélküli küzdelem,

örök, szomjas lobogás,

önvilága rejtelem,

végtelen út, vándorlás.


Benne izzik a szikra,

sötétéjében él a fény,

láncait, ha ledobja,

tűzmadara a remény.




Weblap látogatottság számláló:

Mai: 2
Tegnapi: 1
Heti: 2
Havi: 6
Össz.: 3 962

Látogatottság növelés
Oldal: Egyéb versek
Műveim - © 2008 - 2024 - tothpiri.hupont.hu

Ingyen honlap és ingyen honlap között óriási különbségek vannak, íme a második: ingyen honlap

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat

X

A honlap készítés ára 78 500 helyett MOST 0 (nulla) Ft! Tovább »